Higgy magadban

Vajon miért van az, hogy nem hiszünk magunkban?

Mert félünk! Félünk az ismeretlenbe fejest ugrani. Félünk a kudarctól, a csalódástól. De miért? Ha összhangban maradunk magunkkal miért ne menne. Magadat csak te irányíthatod, ezt ne feledd!

Viszont ha sikerül a nehéz lépéseket megtenni, mindegyiktől csak többek leszünk és erősebbek bármi is, legyen a vég kifejlett. Sőt ha még el is érjük az áhított célt az felér egy katarzissal!

Melyik a jobb, bánni egész életünkben ,hogy nem próbáltuk meg vagy megpróbálni és büszkén viselni azt, hogy megtettem?

Nézzünk egy példát:

Gyermekvállalás. Mennyi mindent vagyunk képesek bevállalni egy kitűzött célért, ami a lelkünkből fakad. Nem érdekel minket mivel jár majd, csak akarjuk, mert érezzük hogy vágyunk rá és többek leszünk tőle. Ismeretlen fájdalmak, tennivalók egy életen át tartó aggódás és elköteleződés. De ugyan ezek az érzések diktálnak bennünk mikor egy autót vagy házat veszünk. Mi akarjuk és felelősséget vállalunk érte.

Saját magunk lelki állapotáért, szabadságáért miért olyan nehéz?

Kezeléseim során találkoztam sokféle verzióval. Volt aki bátran fejest ugrott és minden lépcsőfokot megmászott, és megcsinálta. Van aki csak akkor tett érte, ha nálam volt és a házi feladatot nem tartotta fontosnak elvégezni és a mindennapokban tovább folytatta a régi komfortzónájában az életét. És van az a kategória aki, tőlem várja, hogy tegyek vele csodát a kezeléseim során. Viszont mindegyikben van egy közös pont, döntöttek és eljöttek. A haladási folyamat már csak rajtuk áll, ki lassabban ki gyorsabban halad. Egy a lényeg ne add fel!